Kétségkívül az egyik legizgalmasabb kihívás szakmánkban, kevesen is vállalnak el ilyen munkát. Nekem személy szerint az egyik kedvenc technikám, amit előszeretettel szoktam ajánlani vendégeimnek. Mindamellett, hogy különleges és egyedi; előkelő és gyönyörű megoldás arra, hogy a természetben megtalálható, egymástól teljesen eltérő alapanyagokat kézimunkával egyesítsem egy alkotáson belül.

A nemesfém és a fa teljes harmóniában egészíti ki egymást. Fából, akárcsak drágakövekből többfélét is használok, főleg egzotikusabb fajtákat, mint például a fekete ében, vagy a lila amaranth, míg az amerikai dió, a teakfa, vagy éppen a cseresznye naturális színe pont olyan hatásos, mint például a wenge látványos erezete, vagy a rózsafa mély kontrasztjai.

Legtöbb esetben intarziaként alkalmazom, így tökéletes díszítőeleme lehet az ékszernek. Az időtállóság jegyében felületét védőréteggel látom el, sérülékenysége a tervezésnél és a beépítésnél egyaránt fontos szempont.

A nyers türkiz intarziaként való alkalmazása igazi technikai kihívást jelent. Egyrészt egy tömör marokkőből kell kifaragni speciális szerszámok segítségével a kívánt formát, másrészt pedig olyan simára kell csiszolni, hogy viselés közben is maximális kényelmet biztosítson.

A türkiz igen törékeny alapanyag, így kísérleteim során a tartósság szempontjából és a biztonság érdekében a zománcékszerekhez hasonló rekesz kialakítása bizonyult a legmegfelelőbb megoldásnak. Tökéletesen harmonizál fehér arannyal és gyémántokkal.

• Eredetileg az ókori kovácsművességben volt használatos, de időről időre eltűnt a színtérről. Fegyverek, uralkodói jelképek díszítésére alkalmazták. Intarziaként működik, tehát lényege, hogy egy keményebb alapfémbe – például rozsdamentes acélba, vagy titánba – nemesfémet integrálunk pusztán kovácsolással, kifejezetten forrasztás nélkül.

Ékszereink felületének színét megváltoztathatjuk különböző kémiai reakciókkal, illetve technológiai megoldásokkal. Fontos tudnivaló, hogy minden felületkezelés kopik, ezért célszerű időnként újra elvégezni a műveletet.

Nemesfém esetében ilyen például a galvanizálás, amikor azok felületére kémiai fürdőben színezüstöt, illetve sárga vagy vörös aranyat futtatunk megváltoztatva a tárgy színét. A ródiumozás is idetartozik, ettől a szürkés-fehér ragyogó rétegtől ékszerünk még intenzívebb hatást kelt. Ha ezt Ruténiummal kombinálva végezzük, akkor az eredmény egy csodálatos fekete szín. A fekete színt különböző vegyszerek segítségével is előidézhetjük, legtöbb esetben a felületen oxidréteget képezve, vagy éppen annak savas maratásával.

Acél esetében a PVD bevonatolás a leggyakoribb eljárás, ha az acélt kívánjuk feketére varázsolni. Ezzel az eljárással egyébként elérhetünk még aranysárga, barna vagy akár kék bevonatot is, de ezekre sok esetben több hetet, néha hónapokat is kell várni.

A titán anodizálása jobb megoldás a szín megváltoztatására, mint a hőkezelés, mert bár attól is gyönyörű eredményt tudunk elérni, de közel sem lesz olyan tartós mint az anodizálás következtében. Feketén és fehéren kívül szinte bármilyen szín megalkotható, akár még az átmenetes felület is.

Alumínium esetében az eloxálás a legjobb megoldás, mely nem csak a felület színét változtatja meg bármilyen színűre, de az amúgy rendkívül puha alumínium felszínének fizikai tulajdonságait is kedvezőbbé teszi, azaz keményebbé, és ezáltal a fémet ékszerként is hordhatóvá.

A két technika között a legfontosabb különbség az anyagleválasztás mértékében rejlik. A gravírozás a tárgy felületén történik, míg a vésés az anyag érzékelhető mélységébe hatol. Ebből az okból kifolyólag a vésés sokkal tartósabb megoldás, ha díszíteni szeretnénk ékszerünket.
A gravírozás mindig gépi megmunkálást jelent, míg a vésés esetében beszélhetünk gép által végzett, és kézimunkáról is. Esetemben a legutóbbi a jellemző.
Ugyanakkor a gravírozás lehetővé teszi fényképek, térbeli formák élethű ábrázolását, a vésés különböző minták, feliratok és szimbólumok megjelenítésére szolgál.

Modernkori technológia a lézergravírozás, melynek segítségével digitális tervezés után anyagleválasztást alkalmazva, mértani pontossággal textúrálhatjuk a felületet. Gyakorlatilag eltűnnek azok a határok, melyeket a hagyományos szerszámok mérete jelent. Tűpontos és egységes megoldás abban az esetben ha valami igazán részletes motívumot szeretnénk viszontlátni ékszereinken.

Manapság már mindenki hallott a 3D tervezésről és nyomtatásról. Legtöbb esetben tömeggyártáshoz készült mesterdarab tervezésére szolgál, de azért bizonyos tárgyak esetében célszerű az egyedi formák megalkotásához is igénybe venni ezt a lehetőséget. A kész modellek életszerűsége miatt kitűnő lehetőség a jövendőbeli késztermék előzetes prezentálásra is. A kinyomtatott modellekről ezután öntőforma készül, majd pedig precíziós öntéssel hívjuk életre ékszerünket. Előnye az anyagtakarékosság, hiszen az öntvénykidolgozás során alig keletkezik fémhulladék; valamint a digitális tervezés miatt garantált a mértani pontosság.