A legtöbb ékszer 14 vagy 18 karátos aranyból készül – a karátszám az adott ötvözet színarany tartalmát jelenti. A színarany 24 karátos, de ennek fizikai tulajdonságai nem engedik meg, hogy ékszerré váljon. A 14 karátos aranyban 585 ezrelék a színarany tartalom, míg a 18 karátosban 750. Ezt az ékszerekbe ütött hivatalos fémjelzés tanúsítja. Színe az egyéb ötvözők mennyiségétől függ. Lehet fehér, sárga illetve rosé, de akár extravörös is. Árukban a szín nem jelent különbséget, de a fehér arany jóval keményebb mint mondjuk a rosé, egyes esetekben ez fontos lehet!

A paládiumos fehérarany abban különbözik a hagyományos fehéraranytól, hogy ötvözőként nikkel helyett palládiumot használnak hozzá, ami hipoallergén platinafém, így a fémérzékenyeknek is tudom ajánlani. Színe valamivel sötétebb tónusú, fényjátéka és kontrasztja izgalmasabb. Nemesfémek közül nekem személy szerint a kedvenc alapanyagom.

Ékszerkészítéshez legtöbb esetben 925-ös finomságú alapanyagot használunk, ami azt jelenti, hogy az ötvözet 925 ezrelékben tartalmaz színezüstöt. Az aranyhoz képest sokkal olcsóbb, viszont közel sem olyan tartós; puhább, könnyebben elhasználódó nemesfém. Idővel feketedik. Ez egy természetes oxidréteg, ami bármikor könnyedén eltávolítható róla. Olykor nehezebb vele dolgozni, többek között a nagyon jó hővezető képessége, és annak következményei miatt. Fehér színe és élénk fénye miatt sokak által kedvelt fém.

Rozsdamentes acél, nemesacél, orvosi fém. Tulajdonképpen a 3 szinte ugyanaz. Rengeteg különböző ötvözet létezik, de ennek jelentősége az ékszeriparban elenyésző, csak a régóta bevált alapanyagokkal dolgozunk. Materiális értékét tekintve nem túl drága, viszont megmunkálni annál nagyobb kihívás, sok esetben speciális szerszámok kellenek hozzá. Önteni nehezen lehet, forrasztani még inkább, de hegeszthető. Sötétebb szürke színű, rideg, kopás – és korrózióálló kemény fém, tartóssága és felületkezelhetősége miatt közkedvelt, fémérzékenyeknek is ajánlom.

Az acélsodrony lehet izgalmas díszítőelem, de akár egy medálhoz tartozó szerepét is átveheti. Eltörni, elszakítani gyakorlatilag képtelenség, izgalmas textúrája különösen egyedivé teheti ékszerünket.

Az acélnál is nehezebben megmunkálható alapanyag, fő felhasználási területe a repülőgépipar, illetve orvosi implantátumok esetében találkozunk még vele. Az ötvösműhely körülményei nem alkalmasak öntésére, forrasztani nem lehet. Felszíne anódizálással szinte bármilyen színűre változtatható, ami viszonylag lassan kopik. Erről részletesebben a Technológiák menüpont „felületkezelések” fejezete alatt írok. Sötétszürke rideg fém, rendkívül tartós, kopás – és korrózióálló, fémérzékenyek is bátran viselhetik.

Az egyik legnehezebben alakítható és egyben legérdekesebb fém. A távolkeleti technika lényege az, hogy különböző fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező acélokat kovácsolnak össze rendkívül magas hőmérsékleten hevítés alatt. Az egymásra ütött rétegeket újra és újra félbehajtják, akár több száz rétegszámot is produkálva, melynek az eredménye ez a különleges minta.

Ma már leginkább gépesített eljárással készül, melynek köszönhetően a mintázata nagy mértékben befolyásolható, de ettől függetlenül ugyanolyan ritka, és egyedi, képtelenség két ugyanolyat készíteni.

Megmunkálása rendkívül nehéz feladat, speciális szerszámokat igényel. A textúrájáért szeretjük, épp ezért se hegeszteni se forrasztani nem lehet, szinte csak forgácsolásra alkalmas.

Nem túlzás kijelenteni, hogy a legkülönlegesebb mind közül. Ősi aszteroidákból származó, és a légkörbe való belépésnek is ellenálló vas-nikkel tartalmú alapanyag. Struktúrája miatt olyan megnyerő, az úgynevezett Widmanstätten mintázat teszi igazán egyedivé. Fizikai tulajdonságait tekintve kemény és rideg, textúrájának védelmében célszerű ezt is szinte csak forgácsolással, esetleg hajlítással formálni.
Leginkább gyűjtők körében elterjedt, ékszeripari felhasználása ritkaságszámba megy.

A legkeményebb természetes ásvány, örök életű, fényéből, tüzéből nem veszít, szemet kápráztatóan ragyog, nem ok nélkül a legértékesebb drágakövünk. Az elmúlhatatlanság szimbólumaként is szoktuk emlegetni, és pontosan ezért is ajánljuk. Sziklaszilárd értéküket a „ 4 C” szerint határozzuk meg, melyek a tulajdonságait jelölik: szín (colour), tisztaság (clarity), tömeg (carat), csiszolás (cut).

Színüket az ábécé betűivel D-től Z-ig jelöljük, mely azt jelenti, hogy a legfehérebb minőségtől (D) mennyire tér el sárgás irányba. Rendszerint a G-H színek a legelterjedtebbek.
Tisztasága alatt a zárványok – azaz keletkezés közben a kőben rekedt szennyeződések – mennyiségét és méretét értjük. Ezek befolyásolják a fényvisszaverődést, és ezáltal a szépséget is. Nagyító alatt vizsgálva a következő kódokkal jelöljük: IF, VVS1, VVS2, VS1, VS2, Si1, Si2, I1, I2; ahol az IF jelöli a legtisztább követ, míg az I1, I2 a legkevésbé tiszta még kereskedésbe bocsájtott követ jelenti. Leginkább VVS illetve VS1-es köveket használok. A VS jelentése „Very Small” azaz „nagyon kicsi” tehát szabad szemmel nem látható, tízszeres nagyítás alatt is nehezen észrevehető hibát jelent.
Tömegük egységes jelölésére a carat az elfogadott mértékegység; 1 ct = 0.2 gramm. A kövek méretéből tudunk következtetni a tömegére is.
Csiszolásuk legtöbb esetben azon múlik, hogy milyen formában tudják az adott nyerskőből a legszebb darabokat kihozni, formájuk és azok elnevezése az alábbi képen látható:

Gyémántból nem csak a megszokott fehér szín létezik. A természetben megtalálható fekete, kék, rózsaszín, sárga, pezsgő és zöld színű is. Ezen felül annak érdekében, hogy a kő színét megváltoztassuk, jellemző eljárás a gyémánt hőkezelése is, melynek hatására értékéből és tisztaságából nem veszít.

A drágakövek és féldrágakövek mindenféle színben megtalálhatóak, természetes folyamatok következtében képződnek, összetételük, kristályszerkezetük és optikai tulajdonságaik alapján különböztetjük meg őket. Az alkotóelemeken kívül a külső tényezők is befolyásolják kialakulásukat. Ékszeripari szempontból fajtájuk, ritkaságuk és tisztaságuk teszi őket változatossá, valamint az, hogy gyakorlatilag bármilyen módon megcsiszolhatóak. Bizonyos fajták tüze és fénye élénkebb, másokat optikai tényezőik miatt kedvelünk jobban.
Keménységüket a Mohs féle skálán mérjük, minél magasabb ez az érték, annál alkalmasabbak egy ékszer díszítésére. Súlyukat carat-ban adjuk meg, tisztaságuk a zárványok mennyiségétől és nagyságától függ.
Leggyakrabban használt köveink: Akvamarin, Ametiszt, Gránát, Kvarcok, Ónix, Opál, Rubin, Smaragd, Topáz, Turmalin, Türkiz, Zafír.

Lelőhelyük alapján megkülönböztetünk gyakrabban előforduló édesvizi és ritkább, sósvizi igazgyöngyöket. Minőségüket a minél tisztább és simább a felszín alapján határozzuk meg, méretük nagy mértékben eltérő lehet, ez befolyásolja értéküket is. A legértékesebb a Fekete Tahiti gyöngy, mely a Polinéz szigetvilág kagylóitól származik.
Gömbölyű formájuk és érzékenységük miatt a felhasználása hozzáértést igényel, de megfelelő szakértelemmel gyönyörű díszítőmotívuma lehet ékszerünknek.

Munkám során a fémeken és a drágaköveken kívül más jellegű alapanyagokat is felhasználok ékszereimnél.

Leggyakrabban fát, azok közül is a trópusi fajokat kedvelem igazán. Azon túl, hogy egyedi és természetes, szakmailag is kihívást jelent. Ismerni kell a fa erezetével kapcsolatos tulajdonságokat, megmunkálásához elengedhetetlen az érzékeny bánásmód és a precizitás.

Alkalmanként előfordul még bőr, üveg, plexi, Colorit, porcelán, műgyanta, különböző kompozit anyagok, egyéb kőzetek, csont, stb… ennek a felsorolásnak tényleg csak a képzelet szab határt!